#22 „Mert nincs határa semminek, a van, a nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs...

#21 „Mit málló kőre nem bizol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva...

#20 „Aztán lecsillapult a szenvedély. Hűs áhitattal szólt valami halk szó, mint harmatejtő esti csöndbe mély morajjal rengő távoli...

#19 „Szenvedni tudj és tűrni merj És várni, sírni, érni, A szirtek párnáján pihenj S ne félj a végtelen jövővel szembenézni! És minden...

#18 „Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? Megírta évmiljók előtt A sors,...

#17 „De néha egy-egy halk szó símogat, S rejtekúton a szívembe talál, S álomba ringatja a kínokat, Elaltatja a multat, s a jövőt. Pedig...

#16 „Olykor, éjjel… szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjaim tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár…...

#15 „Hovatovább csak egy maradt velem, de az igen, Istennek hála érte! A szem mohó, éhes kíváncsisága, a nézés gyönyöre, hogy minden...

#14 „Idesodródtam, aranyba, hőbe, ide az áldott mezőbe. Semmi bajom, csak más a tekintetem, s néha a szívem fölé téved kezem. Nem...

#13 „Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár - Ha felűlünk, felvesz, ha maradunk, nem vár; Változik a világ: gyengül, ami erős, És erős...