52 TÖREDÉK | #7

#7

„Ne szégyeld! Nap kél, nap száll. Arcodat

építi-bontja perc és gondolat,

ég felhőit a szél. A tavalyi

hóra gondolsz? Eltünt? Az igazi

bökkenő itt is más: a hova lett

nem azt mondja, hogy nincs! Dísztelenebb

a beszéded, de csupa mozdulat,

mint a Kezdeté: főnév-ragokat

rügyez s jelzőbe borúl az ige:

isten van a nyelvtanban: amibe

kapcsolni tudsz, amire van szavad,

mindaz lehetsz, mindaz vagy! Mialatt

csodáltál, csoda lettél. Te, vagy én?

Megközelíthetetlen, mint a fény,

ama Vaké, a titok: rostjaink

szétszárnyalnak, lazuló rácsain

szökik a lélek, nem is egy, de száz.

Mi vagy? Ne szégyeld: örök változás!”

(Szabó Lőrinc – Örök változás)

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK
CÍMKÉK