52 TÖREDÉK | #32
„Ó, lásd az idők hetyke lányait,
a napokat, mik engem összemarnak,
ünnepözönnek, boldogságzamatnak.
Nézd a napok fürge legényeit,
a perceket, mik már nem az enyémek,
kék tóba hulló százszinű zenének.
S a percek bús koraszülötteit:
egy-egy csöpp esőt téli mélabúban,
ruhád ráncába temess el az úrban.
S az esők fojtott ritmusu neszét,
mely egykor ifjú testünkbe szivárgott,
tisztábbnak lásd, mint engem s a világot.”
(Somlyó Zoltán - Az eső ritmusai)
