52 TÖREDÉK | #36

#36

„Magam nevetem ki sokszor a könyeket,

Mik ábrándim között két szememből folynak;

Gúnyolója vagyok magam a daloknak,

Miket a lázas szív dobogva énekelt.

De később még jobban ápolom azokat

A lázas dalokat, és szemem könyeit:

Mint érzékeny apa megtérő gyermekit,

Kikre oly boszus volt, a mig távol voltak.”

(Tóth Kálmán - Magam nevetem ki...)