52 TÖREDÉK | #51

#51

„Megköszönöm magamban e napot

azzal, hogy élek. És most csend lett.

Hűs hajadon árnyát húzza az alkony,

emlékeinket lassan összehajtom,

mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet,

a létet, téged, s hogy vagyok.

Túl minden jelzőn és rendeltetésen

meglapul a dolgok lelke,

a kérlelhetetlen, bronzsötét

egyetlen lényeg

s valami igazság hömpölyög

a folyók fenekén.”

(Márai Sándor - Ajánlás)

KORÁBBI BEJEGYZÉSEK
CÍMKÉK
  • Facebook App Icon
  • Twitter App Icon
  • Instagram App Icon
  • Flickr App Icon