Régebben fontosak voltak a képeslapok. Azok is, amelyeket kaptunk és azok is, amelyeket elküldtünk egy-egy utunkról, nyaralásunkról. Jótékonyan – és szépen színezve – emlékeztettek a mindennapok környezetétől eltérő térre, a szokásos ritmusból kiemelő időre.
​
Néha, néha előkerültek, előkerülnek másfajta mementók is. A közvetlen életterünk alig-alig észrevehető sarkai. Ezek a képek is beszédesek, még, ha talán nem is olyan látványos rajzolatok. Választásaink mutatói, tetteink lenyomatai, közös sorsunk díszletei ők. A kérdés, hogy hogyan hatnak ránk.