| MAGAMRÓL

A LENCSÉK MÖGÖTT – A SZEMEK TÜKRÉBEN

Lelkes amatőrként mintegy 15 éve foglalkozom a képekkel, képalkotással.

A digitális technika elterjedésével soha nem látott mennyiségű fénykép árasztotta el világunkat és a világhálót. Ráadásul soha annyi információ, hír, kézikönyv, kalauz nem volt még közkézen a fényképészet témakörében, mint manapság.

De mitől is lesz – gondolatilag is – jó egy fénykép? Amióta feltalálták a „képírást”, márpedig ennek már több mint 170 éve, azóta folyik az eszmecsere erről a fényképészek, valamint a közönség és a fotósok között. Manapság leginkább a fizikai paraméterek (élesség, színek, kontraszt stb.) sorolnak be egy-egy képet automatikusan a jók vagy éppen a rosszak közé. Ez azonban kevés, hiszen Lucien Hervé szavaival: „a fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál”. A forma esztétikája tehát fontos, de üzenetre, képzeletet beindító tartalom közvetítésére is szükség van ahhoz, hogy egy fotó lélekemelővé váljon és képes legyen láttatni, elgondolkodtatni.

(részlet Pierre Poulain – Lencsén át a bölcsességig c. könyvének általam írt előszavából) 

 

Jelenleg a Fujifilm X rendszer különböző tagjait használom.