52 TĂREDĂK | #43
â 1
Egy lĂ©lek sincs a parton. FĂșjj szembe, SzĂ©l. BeszĂ©ljĂŒk meg az Ă©let dolgait. Ebben a csöndben. Ebben a nyugalomban. Ebben a kĂ©pletes halĂĄlban (amikor minden mĂșlni lĂĄtszik, s minden kĂ©szĂŒl az ĂșjjĂĄszĂŒletĂ©sre). HĂĄrom hete az utolsĂł fecske is elszĂĄllt. MĂĄr csak ketten vagyunk. S a nĂĄd, a barna Ćszi nĂĄdâŠ
FĂșjj szembe, SzĂ©l. Csörgesd az Ćszi nĂĄdat. Locsogtasd a hullĂĄmokat. Nem fĂ©lek tĆled, VallatĂł.
2
Azt mondod, nĂ©ha deret hoz mĂĄr a reggel? Tudom. Ăn is szoktam tĂŒkörbe nĂ©zni. A jĂ©gvirĂĄg azĂ©rt tovĂĄbb virĂt a kertben. A darĂĄzs is tovĂĄbb gyƱjti a mĂ©zet. Hogy Ă©jszaka vadgesztenye kopog a hĂĄztetĆn, mint mikor koporsĂłt szögelnek? Tudom. Reggel összeszedem az unokĂĄmnak. UtĂĄna megnyesem a mĂĄlnĂĄst, hogy jobban teremjen jövĆre. Minden Ă©vben ki kell ritkĂtani. AmĂg Ă©lĂŒnk, ritkĂtjuk a bozĂłtot. S ha mĂĄr mi nem, ritkĂtja mĂĄs. Mit akarsz mĂ©g? HiĂĄba zörgeted a nĂĄdat, jövĆre az is ĂșjrazöldĂŒl.
JĂșniusban majd Ășjra eljövök, hallgatni a nĂĄdirigĂłkat.
3
Mit akarsz mĂ©g? Hogy jön a jĂ©g, meghal a tĂł? Tudom. Ăn is jĂĄrtam mĂĄr erre tĂ©len. Ăn is tudom, mi ez: a dermedĂ©s, amint elharapĂłzik, a halĂĄl hĂĄrtyĂĄja az Ă©leten, amint kegyetlen kĂ©reggĂ© kemĂ©nyszik. SĆpörd csak a havat a jĂ©gen, söpörd csak, SzĂ©l, söpörd, gondolatban söpörd csak a halĂĄlt. Ăgyis hiĂĄba söpröd. Nem hallod ezt a hullĂĄmloccsanĂĄst a parton? Nem hallod ezt a szƱnhetetlen csobogĂĄst a nĂĄd közt? Higgy nekem, SzĂ©l: ez az erĆsebb. Ez lesz, ha mĂĄr Ă©n nem leszek, Ă©s lesz, ha mĂĄr te sem leszel. Ăs ebben mind a ketten Ă©lĂŒnk tovĂĄbb, mikor mĂĄr nem vagyunk.
4
Ne fĂ©lj, SzĂ©l. Ăn se fĂ©lek. A hullĂĄmok halandĂłk, de a hullĂĄmzĂĄs halhatatlan.â
(Rónay György - Október Szårszón)